was successfully added to your cart.

Sikertörténetek – Andrea Németh

Hogyan változtatta meg a képzés és maga a coaching módszer az életemet?

Teltek a hetek és egyre közelebbi kapcsolatba kerültem a coaching – módszerrel. A képzés keretein belül úgy érzetem magamat, mintha hullámvasúton ültem volna, mert az érzelmeim intenzíven felkavarodtak.

Egy hasznos eszköznek tartom. Változásokat tudtam kivitelezni az életemnek azon területein, ahol elakadásokkal rendelkeztem. Energiát kellett befektetnem, mert magától nem működött. A kitartással kézen fogva és hittel telve először megvártam, hogy megérjen bennem mindaz, amit tapasztaltam.

Fejből szerettem volna megoldani az elakadásaimat, ami nehézséget okozott. A gondolat, hogy változtatnom szükséges: ellenállást váltott ki belőlem. Ekkor a szívem szavára hallgattam és tudtam, hogy jó utón haladok, csupán csak tovább kellett mennem.

A szemléltetéshez összegeztem a képzés előtti állapotomat:

  • Elvált nőként éltem a mindennapjaimat és szenvedtem ettől a tudattól. A sérelmeim miatt hadilábon álltam a férfiakkal és teljes mértékben elzárkóztam egy új párkapcsolat kialakításának a lehetőségétől.
  • Érzelmileg nem voltam toppon, ezért ritkábban találkoztam a barátaimmal.
  • Egyedül a munkahelyemen tudtam hozni az alapszintet, hiszen ez a terület mindig segítséget nyújtott számomra. Végül ide is beszivárgott az elégedetlenség érzése.
Life Coaching Business Coaching Mediátor és NKP Képzés Lineo International Consulting S Toth Marta www.coaching-nlp.hu
  • Mindig úgy gondoltam, hogy nem tudok jól és helyesen kommunikálni. Ezért, amikor bizonyos szám fölé emelkedett a csoport létszám, háttérbe húzódtam és csöndbe figyeltem, hogyan csicseregnek egymással a többiek. Elfogadtam a helyzetemet annyival, hogy én ilyen vagyok, bár szívem szerint nem így cselekedtem volna.
  • Nem sikerült megértenem, hogy mi lehetett annak az oka, hogy Édesanyám nem védett meg minket, akkor, amikor Édesapám fizikailag bántott minket.
  • A szerelem terén sem találtam a helyemet: Volt ugyan egy férfi, akit közelebb engedtem magamhoz, de az érzéseimet mégsem vállaltam fel. Féltem, hogy ezzel a cselekedetemmel elveszítem a barátságát is.

Jelenleg, itt tartok: „Rengeteg korlát dőlt le körülöttem, azáltal, hogy megláttam, saját kezűleg építettem magam köré az akadályokat.”

A képzés során ezeket tapasztaltam meg:

  • Az utolsó képzési nap meglepetést tartogatott számomra:

Képes voltam az összevont csoport előtt összefüggően elmondani a véleményemet és közben az érzéseimet is kimutattam, mert nem féltem a „következményektől”. A beszédem végeztével megtapsoltak és a tudtomra adták, hogy szépen beszéltem. Ez a szituáció jó érzéssel töltött el.

  • Azt a fajta őszinteséget, melyre mindig is vágytam: Külön ösztönzést kaptunk, hogy ne csomagoljuk be a véleményünket és ne hagyjuk az adott illetőt kibújni a válaszadás alól, hiszen, ezáltal szembesülhet a saját igazával.
  • A csoporttársaim és a tanárok segítettek felnyitni a szememet, hogy: Nem attól függ az értékem, hogy milyen iskolai végzettséggel rendelkezem.
  • Egy nehéznek tűnő házi feladatot visszadobtam volna csupán a szívemre hagyatkozva:

Szerencsémre nem lehetett. Ez indított el egy régóta halogatott folyamatot. Félelemmel töltött el a gondolat, hogy az érzelmeim felvállalásával elveszíthetek egy számomra fontos barátot, mégis tiszta vizet öntöttem a poharunkba. A sztorinak a vége nem mesébe illő romantikus happy end lett, csupán a valóság. Ez segített elengedni azt a fantáziámat, hogy „Milyen jó lesz, ha összejövünk”.

Tudomásul vettem és nyugodt lelkiismerettel tovább indultam.

  • Az ex-férjemre még mindig rettentő dühös voltam (aminek nem voltam a tudatában): A házasságunk alatt csajozott mellettem és a saját életére intenzívebben koncentrált, mint a közös életünkre. Az tavalyi évben megköszönte az együtt töltött időszakot és eljött az ideje, hogy én is megbocsássak Neki és erről a fejleményről értesítettem őt. Ehhez megvizsgáltam a helyzetünket egy másik szemszögből: úgy, ahogy a képzésen tanultuk. Ezáltal letisztult bennem, hogy a múltban történt dolgokon nem lehet változtatni. A cselekménysorozat után betért hozzám a szalonba kuncsaftként és a kezeimre bízta magát. Egy jó kedélyű, mosolygós és szeretettel teli beszélgetés zajlott közöttünk, miközben elengedtük a múltban szerzett sérelmeinket.
  • A barátaimnak felvázoltam, hogy hogyan érzetem magamat a társaságukban: A nyílt beszédem lehetővé tette, hogy ezen „ügy” kitárgyalásával egyikük velem példálózott: „ Nem a papír számít, hanem az emberi érték.”  „Mi így szeretünk!”
  • A legnagyobb ellenállást a kommunikáció órákon tapasztaltam meg: Kisiskolásnak éreztem magamat, aki lámpalázas és minden porcikája az ellen tiltakozott, hogy az „osztály” előtt szerepeljen. Az egy perces beszéd alatt is annyira izgultam, hogy izzadt a tenyerem és a szám is kiszáradt. A kommunikációs szakember alátámasztotta, hogy semmi baj nincs a beszéd stílusommal. Természetesen van hova fejlődnöm, ami további tanulás kérdése.
  • Aktívabbá váltam pasi fronton: Szerettem volna kinyitni a szívemet csak féltem. Hogy mitől? Ez a titkom a csoport tajgai közt marad. Azt az információt viszont szívesen megosztom, hogy regisztráltam egy társkeresőre, amely cselekedetem az akkori nézeteimmel ellent vallott.

A sztereotípiám megváltoztatásának köszönhetően találtam egy „barátot”, akivel szinte napi kapcsolatot ápolunk. Megbeszéltük, hogy párkapcsolati szempontból nem egymásra vágyunk, viszont a továbbiakban is nagy becsben tartjuk egymás értékeit.

  • Újból bevetettem magamat a tánc világába: Fergetegesen jól sikerültek azok a salsas rendezvények, melyeken részt vettem. A volt  táncpartneremmel felvettem a kapcsolatot újból és lefixáltam, hogy minden hónapban folytatjuk a hagyományunkat. A felé tett kijelentésem segített, hogy ne kereshessek kifogásokat.

Az első „nehézségen” sikeresen átlendültem, amikor a partnerem lemondta az előre leegyeztetett street salsai táncot egyéb elfoglaltságára hivatkozva. Egy gyors kérdezéstechnika segített abban, hogy összeszedtem a bátorságomat és egyedül is útnak indultam. Szívéjesen fogadtak vissza a régen látott táncos ismerősök a körtáncba.

Szerencsére nem minden az elképzeléseim szerint alakult és bizonyos gátlások újból előtérbe jöttek, melyeken dolgoznom kell még a továbbiakban. Az esemény másnapján nyugodt körülmények között leírtam a megfigyeléseimet és levontam a tanulságot, hogy legközelebb hogyan tudnám másképpen csinálni, hogy tovább fejlődhessek ezen a területen.

  • Közel két évig sajnáltam „kidobni” a pénzt a szép ruhákra és a cipőkre. Azóta már megleptem magamat egy gyönyörűséges magas sarkú cipővel, mert szerelem volt első látásra. Egyéb csajos cuccoknak is a boldog tulajdonosa lettem.
  • A munkám során egy kedves vendégem hasonló helyzetbe került, mint amilyenbe gyermekként voltam. Képes voltam háttérbe szorítani a múltban szerzett sérelmeimet és a vendégemre fókuszáltam, ahogy a képzésen megtanultam. Ezáltal megláttam, hogy mennyi kérdés és kétely van ebben az asszonyban, hogy hogyan dönthetne a leghelyesebben, amely a gyermekei számára a legkevesebb fájdalmat okozná.

Eztán a véleményemet is kikérte, melyre csak annyit feleltem, hogy: „ A megfelelő időben fog a legjobb tudása szerint dönteni.”

Egy kis időre sikerült félretennem a gyermekkori sérelmeimet, de ez a téma a későbbiekben újból motoszkálni kezdett a fejemben. Egy időre távolabb kerültem az Édesanyámtól érzelmileg és ez segített kimondani, hogy mit éreztem és mit gondoltam a témával kapcsolatban:

„Anno a legjobb tudásod szerint döntöttél, úgy, ahogyan Te helyesnek gondoltad.”

Beláttam, hogy e nélkül a tapasztalás nélkül nem ugyanaz az ember lennék, aki jelenleg vagyok és így képes voltam elfogadni a múltamat.

  • A csoportos foglalkozást csodálatos dolognak tartom. Megláttam, hogy egyetlen helyzetet érdemes több szempontból is megvizsgálni, hiszen ahány ember annyi féle megoldás létezik.
  • Újdonságot nyújtott számomra, hogy idegen emberekkel osztottam meg a bennem zajló érzéseimet, gondolataimat és a véleményeimet.
  • Időszerűnek tartottam, hogy a barátnőmmel feloldjuk a köztünk lappangó feszültséget. Szemtől szemben elmondtunk egymásnak a sérelmeinket és egy két pohár bor mellett újra definiáltuk a 20 éves barátságunkat. Megosztottam vele mindazt az élménysorozatot, melyet a képzés során tapasztaltam meg. Ő is keresztülment hasonló élethelyzeteken, így átérezte ennek a súlyát. Az aznapi találkozásunkat így nyugtázta: „Nem tudom, hogy azt az X ezer forintot miért nem Neked adtam, hatékonyabb volt ez a 2 és fél órás beszélgetés Veled, mint, a pszichológusnővel.”

Ezek után hazatért két olyan gondolattal, melyekkel dolga lesz még…

És, hogy én mit kaptam Tőle?

Szembesültem azzal, hogy mennyire nem bíztam korábban egy „idegen” véleményében.

  • Az utolsó ajándékba kapott NLP órák után elmentem bulizni, ahol egy váratlan helyzetbe csöppentem… A 12 hét alatt rengetegszer ejtettem ki a számon a komfortzóna kifejezést, hiszen ez számomra kényelmességet és biztonságot nyújtott.

Csak egyetlen bibi volt: A kitűzött céljaimhoz nem kerültem közelebb.

A barátnőm szóba elegyedett két fiatalemberrel, miközben a táncparketten roptam. Annyira összehaverkodtak, hogy szívesen elment volna velük Egerbe. Az ötletük hallatára rögtön behúztam a kéziféket és elkezdtem sorolni, hogy miért nem tartom jó ötletnek… oda sikerült kilyukadnom, hogy ez a kiruccanás akár a vesém épségébe is kerülhet. Hiába próbáltak hárman győzködni, hogy másnap épségben és biztonságban fognak haza szállítani… A fejemben tovább pörgettem az elképzelt fantáziákat. Ekkor bevillant a komfortzóna szó… Utána a megfelelő „utasítást” kerestem elő:  „Ne agyalj, inkább cselekedj!”

Ez segített kizökkenteni és egy felejthetetlen élménnyel zárult a bulizásunk.

Négy fiatal jó kedélyűen utazott Budapest és Eger között, miközben hatalmasakat nevettek.

  • További kapcsolat-tartás lehetőségére is sort kerítettünk és egy olyan fiatalemberrel beszélgethettem el, aki fiatalkorábban átélt fizikai bántalmazást. Más aspektusból szemlélhettem ugyanazt a dolgot és megláthattam, hogy rá másképpen hatott. Bizonyos dologgal kapcsolatban hasonlóságot is felfedeztem.

Védelmi falakat húzott maga köré az emberekbe vetett bizalmatlansága végett.

Biztosítottam Róla, hogy most már bátran kiléphet a falak mögül, hiszen a világ:

Azóta az esemény óta megváltozott és időközben felnőtté váltunk, ezáltal biztonságot teremthetünk saját magunk számára és megvédhetjük magunkat, ha szükséges.

  • A világról alkotott elképzelésem megváltozott: A lehetőségek tárházának nevezem.
  • Korábban rengeteg érzelmet fojtottam el magamban:

Szülői mintát követtem. Az önfejlesztésnek köszönhetően új módszert próbáltam ki:

Váratlan helyzetekben átéltem a felszínre törő érzéseimet. Akadt olyan szituáció, amikor csupán csak meghatódtam és akadt olyan is, amikor sírtam, mint egy kisgyermek.

  • Érdemes volt levetkőzni a hiedelmeim nagy részét, mert ezekkel csak saját magamat gátoltam. A felismerés tovább segítette a folyamatot. Ráeszméltem, hogy ezek az érzelmek láthatatlanul csücsültek a szívem mélyén. A feleslegesen elraktározott kacatokat kiürítettem és most már lehetőségem van számomra megfelelő dolgokkal feltölteni. Ezt a folyamatot a kendőzéshez tudnám hasonlítani:

Sok apróságot el lehet fedni a smink segítségével, de nem szabad megfeledkezni arról sem, a nap végén el kell távolítani a bőrfelszínről a felesleges réteget, hogy szabadon lélegezhessen.

  • A képzés légköre újdonságot nyújtott:

Őszintén kimondtam a véleményemet és „kíméletlenül” szembesültem a tényekkel. Mindez a kérdések és a rá adott válaszok formájában jelentek meg.

  • Bőséges mennyiségű stresszt éltem át, hiszen sokszor a komfortzónámon kívül kellett bolyonganom, melytől olykor lefagytam, olykor pedig teljesen leblokkoltam, mégis minden alakalom végén valamilyen pozitív dologgal tértem haza.

Az eseményeket összegezve megdöbbentem, hogy mennyi dolgot sikerül lezárnom, illetve mennyi változási folyamatot indítottam el.

Jelenleg itt tartok:

  • Mérlegeltem sokáig és vártam a csodát, hogy majd megváltoznak a dolgok, de beláttam, hogy csupán „csak” cselekednem kellett. A folyamat elindult és a lelkem is megnyugodott.
  • Az információkat elraktároztam és bizonyos dolgokkal még a későbbiekben dolgoznom kell, de szépen lépésről-lépésre haladok és nem kell szaladnom. Foglalkozni fogok velük a számomra megfelelő időben, hiszen megértettem a módszert, hogy hogyan csináljam.

A képzésen tanultak segítségével fejlődtem. A csoport társaimnak sokat köszönhetek, hiszen eme felfedező út alatt nem voltam egyedül. A saját szememmel láthattam, hogy mindenkinek megvan a maga feladata. Így tudnám jellemezni az akkori helyzetemet:

Egyetlen szituációból messzemenő következtetéseket vontam le és falakat építettem magam köré. Most már tisztán látom, hogy jelenleg hol tartok és azt is, hogy merre megyek tovább.

A képzés végeztével másképpen tekintetek a lerombolt falaimra. Nem halmozom őket tovább, inkább az előre jutásomat segítő építménybe fogom fektetni a javaimat.

A következő tervet valósítom meg:

A kivitelezéshez felmérem a lehetőségeimet. Tényekre alapozva és a megfelelő mennyiségű energia befektetéssel elérek a híd túloldalára, ahol a megvalósítandó vágyaim és álmaim várakoznak rám.

Az eszem segítségével tervezem meg a feladataimat, hiszen a szívem érzései változékonyak és könnyen elsodornának. A kijelölt utamon lépésről-lépésre haladok a saját tempómban. Most már a félelem is a múlté, hiszen a legfontosabb mondat, amit a tanfolyam során elsajátítottam így hangzik:

HOGYAN CSINÁLHATNÁM MÁSKÉPP?

  • A megfelelő módszert kellett megtalálnom a célom kivitelezéséhez.
  • Az új szemléletmód a segítségemre szolgált, hogy a meglévő tárházamat új kalandokkal és csodálatos élményekkel gazdagítottam.

Tavaly nagyon elfáradtam, mert csak a szekerem hajtásával foglalkoztam és nem szántam időt a töltődésre. Idén másképpen cselekedtem:

Egy hétvégét már eltöltöttem a Balatonon a nővérem társaságában. Hatalmas mennyiségű információt kaptam az utazásunk alkalmával. Bátran vonultam el, hogy a felmerülő gondolataimmal élvezhessem a Balaton cirógatását.

Szeretek egyedül lenni és szükségem van a magamra szentelt időre, mert így tudom a leghatékonyabban rendezni a dolgaimat.  Elérkezett az időm és békére leltem, mert ahogyan megszületett a szív+agy képelt a cselekvés is helyesen és jól működik.

A félelmeim száma csökkenő tendenciát mutatnak, mert látom, hogy képes vagyok leküzdeni ezeket, akár játékos formában is. Végül pedig elérem a kitűzött célomat és learatom a jól megérdemelt babérjaimat.

Képessé váltam felismerni azt a folyamatot, amikor „kattogok” és a coaching segítségével megtanultam megszakítani ezt a láncreakciót.

A helytelen gondolataim hiába próbáltak fogva tartani. Legjobb tudásom szerint elindítottam a folyamatot, mely szituációt nagyon élvezem. Bátrabbá , kiegyensúlyozottabbá és nem mellesleg boldogabbá is váltam azáltal, hogy legyőztem a korlátaimat. Korábban is próbálkoztam az élet naposabb oldalát észrevenni, de akkoriban ezt még csak fejben döntöttem el.

Önszántamból csatlakoztam rá a saját sínemre:

  • MEGTETTEM AZ ELŐS LÉPÉST, mely csodálatos érzéssel tölte el:

Elfogadtam a jelenlegi helyzetemet és elköteleződtem a tovább haladás mellett.

Ez a mondat hihetetlennek tűnt számomra, de a legjobb visszajelzés, hogy:

A változást nem csupán én érzem, hanem a körülöttem élő emberek is szóvá tették.

  • A nővérem örült, hogy visszakapta a Húgiját és a barátnőm szerint újból csillog a szemem.

Célkeresztben éreztem magamat, amikor beszélnem kellett. Rájöttem ennek az okára is. (Gyermekként kiálltam a saját igazamért, melyet Édesapám feleselésnek gondolt és ez dühössé tette őt, így a pakliban mindig benne volt a pofon lehetősége).  A vélemény kinyilvánításhoz: negatív tapasztalatokat társítottam, mely a tudatalattimban rögzült. A kiváltó ok megtalálásával és felismerésével képes voltam változtatni ezen.

Szeretetteli visszajelzéseket kaptam az újonnan megismert emberektől:

  • Volt, aki kért, hogy beszéljek hozzá, mert szereti érezni, hogy a szavaim a lelkéhez szólnak.
  • A „negatív” véleményemet is bátran vállalom, mert ez csupán építő jellegű kritika.

Az új tapasztalások (hiába éreztem őket kellemetlen szituációknak) segítettek abban, hogy bizonyos negatív tapasztalataimat új szemszögből is megvizsgálhassam…

Sikerült „csúnyán” összevesznem egy rövid ismeretség után. A fiatalember dühbe gurult és elveszítette a hatalmát az érzelmei fölött. Az első reakcióm a szokásos volt: bezárkóztam és csöndbe maradtam, ami további feszültséghez vezetett. Kényelmetlen szituáció volt mindkettőnk számára, amin én változtatni szerettem volna. Ezért átgondoltam, hogy hogyan csinálhatnám másképpen? Félretettem a félelmeimet és kezdtem kinyílni. Elfogadtam, hogy a düh az élet velejárója, melyet sokan sokféle módon mutatnak ki. Szeretettel fordultam a másik fél felé. A kérdéseim kommunikációhoz vezettek és végül a karjaiban aludtam el.

A mélyebb érzéseim felvállalásakor eltörött a mécses, mely sokáig kakukktojás volt számomra. A felgyülemlett feszültséget szerettem egyedül, otthon kiadni magamból. Ezen is változtatni szerettem volna, hiszen párkapcsolatra vágyom.  Egy férfi mellett átéltem az érzéseimet, melyet pozitívan nyugtázott. Hagyta, hogy az érzéseim a felszínre törjenek.

Ez a tapasztalás is hozzásegített, hogy: Nyitott vagyok és felkészültem az új párkapcsolatra.”

A vendégeim közül is rákérdeztek, hogy: „Te jársz már arra a bizonyos képzésre, ugye?„

Visszakérdeztem, hogy: „Miből vontad le ezt a következtetést?”

A válasza számomra kielégítő volt: „Másképpen kérdezel.”

Egy randevú alkalmával élesben is kipróbáltam a kérdezéstechnikát. A helyzetemet megkönnyítette, hogy kíváncsi voltam a másik félre. A kérdéseim hada biztosította őt, hogy valóban érdeklődőm iránta és meglepte őt a „végeredmény”, hogy mennyi mindent kifecsegett magáról. Nem szokott ennyire megnyílni idegen embereknek. A megismerkedésünk után nem sokkal kirendeltek a cégéhez egy coachot. Elbeszélgetett az életvezetési tanácsadóval és megírta, hogy párszor úgy érezte, mintha velem „társalogna”.

A coachingnak szemmel látható „bizonyítékai” vannak.

Ehhez nem kellett megerőltetnem magamat, csak össze kellett gyűjtenem, hogy az elmúlt 12 hét leforgása alatt milyen tapasztalatokat gyűjtöttem. Meghatározó élményekkel gazdagodtam és a látásmódom is megváltozott.

Hálás vagyok a coachingnak, hogy újból megnyitottam a szívemet. A testemre jótékonyan hat az edzés. Ezért vagyok biztos benne, hogy a szívemre is jótékony hatást fog gyakorolni az új módszer. Nem csupán hatalmas, de erős is lesz.

A saját tapasztalatom erősített meg abban, hogy a változtatáshoz szükséges a vágy, hogy akarjunk változni, mert igazi hatást csak így lehet elérni. Ha a kuncsaftban erősen él a változás iránti vágy: KÉPES VAGYOK VÁLTOZNI, akkor a kezébe adott kulcs segítségével képes lesz elérni a kitűzött céljait és megélheti az álmait.

A coaching módszertant ezért tartom fantasztikusnak, hiszen a saját bőrömön tapasztaltam meg… Vágytam a fejlődésre, mégis olykor elbizonytalanodtam. Számomra nem volt sem egyszerű sem könnyű. Mégis szívből örülök, hogy nem adtam fel és a végsőkig kitartottam, mert óriási eredményt értem el:

Elégedett vagyok magammal és azzal, ahol jelenleg tartok.

Köszönöm szépen a sok élményt, tapasztalatot és tanulást!

Andrea Németh

ICF Alapú Life Coach Képzés

+ Konfliktuskezelés és NLP

EGÉSZSÉGÜGYI Life Coach Képzés

+ NLP és Mindfulness

ICF Alapú Life és Business Coach Képzés

+ Konfliktuskezelés és NLP