Skip to main content

Együtt élni az anyóssal – Megszokni vagy megszökni jobb?

S. Tóth Márta, life & business coach, NLP tréner, újságíró, kommunikációs szakember cikkéből kiderül, hogyan szűrhetjük ki a negatív gondolatokat, és koncentrálhatunk a pozitív gondolatok ápolására.

Akár tetszik, akár nem, igaz a mondás, hogy amikor szorosabbra fűzöd a szálakat azzal, akit szeretsz, akkor nemcsak egy személlyel bővül a családod, hanem az ő hozzátartozói is részévé válnak az életednek.

A legtöbb családon belüli konfliktus általában az anyós és a menye között alakul ki, igaz, a férfiaknak sem mindig felhőtlen a kapcsolatuk a párjuk „kedves” mamájával. Egy ilyen helyzet senkinek sem jó, már csak azért sem, mert a harcban álló felek nemcsak egymás orra alá törnek borsot, hanem óhatatlanul megkeserítik a hozzájuk közel állók mindennapjait is.

Az, hogy lakva ismerszik meg az ember, az anyóssal való kapcsolatra is tökéletesen igaz. Sajnos nem véletlen, hogy sok anyósnak rossz híre van, a családnak ez a fontos figurája ugyanis sok esetben kitartóan doglozik azon, hogy „megleckéztesse” vagy legalábbis próbatételek elé állítsa gyermeke választottját, főleg akkor, ha a helyzet úgy hozza, hogy egy fedél alatt kell élniük.

„Minek nektek még egy gyerek?”

Erről napestig tudna mesélni Szilvi is, aki 14 hónapig lakott az anyósáéknál, amíg építkeztek. Ennek az időszaknak csaknem felét ráadásul várandósan töltötte, ami egyáltalán nem volt a kedves mama ínyére. „A férjemmel, Ádámmal mindig is két vagy több gyereket szerettünk volna, mert mindketten egykék vagyunk. Amikor eldöntöttük, hogy jöhet az újabb baba, árulni kezdtük a hármunknak is szűkös lakásunkat és belevágtunk egy építkezésbe, mert azt szerettük volna, hogy a kistestvérrel már új otthonban éljük az életünket” – kezdi a ma már kétgyermekes anyuka, akinek kezdetben nem voltak gondjai az anyósával.

„A viharfelhők akkor gyülekeztek a fejünk fölött, amikor bejelentettük, hogy terhes vagyok. Egyáltalán nem örült az újabb unoka érkezésének, szerinte nekünk is meg kellett volna állnunk egy gyereknél, ahogy annak idején a mi szüleink tették. A lakásunkat pikk-pakk eladtuk, így amíg nem készült el a házunk, muszáj volt az anyósomékhoz költöznünk” – folytatja Szilvi, akinek szinte naponta a fejéhez vágta az anyósa, hogy meg fogja bánni a második babát.

Ahogy meséli, a legdühítőbb az volt, hogy a fia jelenlétében kedvesnek mutatta magát az anyósa, akkor sosem engedte meg magának azt a hangnemet, ami miatt Szilvi nagyon sokat sírt. Nehezítette a helyzetet, hogy így Ádám sem vette komolyan az anyuka panaszát, inkább úgy vélte, hogy a hormonok miatt érzékenyebb a kelleténél és „felnagyítja”, amiket az anyósától hallott.

Life & Business Coach Képzés + Konfliktuskezelés és NLP

A férje túlzásnak vélte

 „Nagyon szerettem volna, hogy a második terhességem is nyugalomban teljen, pont úgy, mint az első, az anyósom azonban tett róla, hogy ez ne valósuljon meg. Rengeteget stresszeltem, sokkal kevesebbet tudtam a babára és magamra figyelni, mint ahogy terveztem. A kisfiunk sok időt töltött a nagyszüleivel, ez ellen nem volt kifogásom, ám egy idő után kiderült, hogy nála is elkezdett a kistesó ellen kampányolni. Olyanokat mondott, hogy ha megszületik, őt már nem fogjuk úgy szeretni, meg hogy azért kellett nekünk még egy gyerek, mert ő nem elég jó kisfiú” – idézi fel Szilvi, akit ma is kiráz a hideg, amikor erre az időszakra visszagondol.

Szerencsére ez már Ádámnak is sok volt és egyik este leült a szüleivel hatszemközt beszélgetni, igaz, az apósának nem volt mit a szemére vetni, ő mindig is szeretettel állt a fiú választottjához és az unokákhoz. Ez a beszélgetés hozott némi változást, Szilvi anyósa vérig sértődött és onnantól kezdve szinte egy szót sem szólt a várandós anyukához.

„A hangulat továbbra sem volt jó köztünk, de legalább nem tett ránk bántó megjegyzéseket. Az igazi feloldozás az volt, amikor végre el tudtunk tőlük költözni, immár négyesben, a kislányunkat, Katát ugyanis még hozzájuk vittük haza a kórházból” – osztja meg a végkifejletet Szilvi, akinek (ahogy ő fogalmaz) ma is „látszatnyugalom” jellemzi a kapcsolatát Ádám anyukájával. A mai napig nem kért bocsánatot a viselkedéséért és nem is mutat megbánást. Szilvi a férjére való tekintettel nem hozza fel a témát, de úgy érzi, ez a seb sosem fog igazán begyógyulni a lelkében.

Senkinek sincs könnyű dolga

 A fentieket támasztja alá szakértőnk, S. Tóth Márta life & business coach, NLP tréner tapasztalata is: „Legtöbbször az anyósok vállalják fel a családon belüli konfliktusokat az apósok helyett, és ők azok, akinek nincs ellenükre a szóvivő, a rendteremtő és a rendfenntartó szerep sem. A konfliktusok alapja többnyire az, hogy az anyós úgy véli, ő tudja a legjobban, hogy mi teszi igazán boldoggá a gyermekét, aki időközben felnőtt. A meggyőződés, hogy csak neki lehet igaza bizonyos kérdésekben, szerinte arra is feljogosítja, hogy beleszóljon a fiatalok mindennapjaiba, akár az anyós-meny, akár az anyós-vő közötti kapcsolatban adódnak problémák.”

Márta szerint legtöbbször a határok kijelölésének hiánya a baj forrása, mivel az emberek többsége úgy gondolja, hogy ha bekerül egy családba, alkalmazkodnia kell az ott érvényben lévő szabályokhoz, ez azonban csak részben igaz. „Abban, hogy egy kapcsolat rossz irányba tart, valamilyen szinten minden fél hibás. Sok vitát és veszekedést ki lehetne védeni azzal, ha az új tagokkal bővült családban közösen átbeszélnék a határokat, óvatosan lefektetnék, ki meddig mehet el és nem rejtenék véka alá az érzelmeiket sem” – ad sokak számára meglepő tanácsot a szakértő, aki szerint ez különösen fontos akkor, ha közös otthonon kell osztozniuk.

„Az, hogy milyen lesz az együttélés kimenetele, nagyban függ attól, hogy milyen a felek között korábban kialakult kapcsolat. Ha ez nem felhőtlen, akkor az együttlakás tovább ronthatja a helyzetet, hacsak nem tesz azért minden fél, hogy másképp legyen. Erre ritkán látunk példát, pedig érdemes lenne a békére törekedni, már csak azért is, mert a szülőkkel való konfliktus idővel a párkapcsolaton is sebet ejthet” – magyarázza a szakértő.

„Az anyós gyermeke is rosszul éli meg ezeket a harcokat, hiszen az egymással csatározó felek fontosak számára és teljesen érthetően mindkét oldalon békét szeretne. Ennek fényében nem meglepő, hogy a hosszú ideig fennálló konfliktus sajnos a két tűz közé került, kívülállónak tűnő, mégis érintett felet is megtöri” – részletezi S. Tóth Márta, aki hisz abban, hogy sosincs késő rendbe hozni egy megromlott kapcsolatot. Ahhoz azonban, hogy ez megvalósuljon, elengedhetetlen, hogy minden fél nyitott legyen a probléma megoldására és a béke fenntartására.

A férje túlzásnak vélte

 „Nagyon szerettem volna, hogy a második terhességem is nyugalomban teljen, pont úgy, mint az első, az anyósom azonban tett róla, hogy ez ne valósuljon meg. Rengeteget stresszeltem, sokkal kevesebbet tudtam a babára és magamra figyelni, mint ahogy terveztem. A kisfiunk sok időt töltött a nagyszüleivel, ez ellen nem volt kifogásom, ám egy idő után kiderült, hogy nála is elkezdett a kistesó ellen kampányolni. Olyanokat mondott, hogy ha megszületik, őt már nem fogjuk úgy szeretni, meg hogy azért kellett nekünk még egy gyerek, mert ő nem elég jó kisfiú” – idézi fel Szilvi, akit ma is kiráz a hideg, amikor erre az időszakra visszagondol.

Szerencsére ez már Ádámnak is sok volt és egyik este leült a szüleivel hatszemközt beszélgetni, igaz, az apósának nem volt mit a szemére vetni, ő mindig is szeretettel állt a fiú választottjához és az unokákhoz. Ez a beszélgetés hozott némi változást, Szilvi anyósa vérig sértődött és onnantól kezdve szinte egy szót sem szólt a várandós anyukához.

„A hangulat továbbra sem volt jó köztünk, de legalább nem tett ránk bántó megjegyzéseket. Az igazi feloldozás az volt, amikor végre el tudtunk tőlük költözni, immár négyesben, a kislányunkat, Katát ugyanis még hozzájuk vittük haza a kórházból” – osztja meg a végkifejletet Szilvi, akinek (ahogy ő fogalmaz) ma is „látszatnyugalom” jellemzi a kapcsolatát Ádám anyukájával. A mai napig nem kért bocsánatot a viselkedéséért és nem is mutat megbánást. Szilvi a férjére való tekintettel nem hozza fel a témát, de úgy érzi, ez a seb sosem fog igazán begyógyulni a lelkében.

Senkinek sincs könnyű dolga

 A fentieket támasztja alá szakértőnk, S. Tóth Márta life & business coach, NLP tréner tapasztalata is: „Legtöbbször az anyósok vállalják fel a családon belüli konfliktusokat az apósok helyett, és ők azok, akinek nincs ellenükre a szóvivő, a rendteremtő és a rendfenntartó szerep sem. A konfliktusok alapja többnyire az, hogy az anyós úgy véli, ő tudja a legjobban, hogy mi teszi igazán boldoggá a gyermekét, aki időközben felnőtt. A meggyőződés, hogy csak neki lehet igaza bizonyos kérdésekben, szerinte arra is feljogosítja, hogy beleszóljon a fiatalok mindennapjaiba, akár az anyós-meny, akár az anyós-vő közötti kapcsolatban adódnak problémák.”

Márta szerint legtöbbször a határok kijelölésének hiánya a baj forrása, mivel az emberek többsége úgy gondolja, hogy ha bekerül egy családba, alkalmazkodnia kell az ott érvényben lévő szabályokhoz, ez azonban csak részben igaz. „Abban, hogy egy kapcsolat rossz irányba tart, valamilyen szinten minden fél hibás. Sok vitát és veszekedést ki lehetne védeni azzal, ha az új tagokkal bővült családban közösen átbeszélnék a határokat, óvatosan lefektetnék, ki meddig mehet el és nem rejtenék véka alá az érzelmeiket sem” – ad sokak számára meglepő tanácsot a szakértő, aki szerint ez különösen fontos akkor, ha közös otthonon kell osztozniuk.

„Az, hogy milyen lesz az együttélés kimenetele, nagyban függ attól, hogy milyen a felek között korábban kialakult kapcsolat. Ha ez nem felhőtlen, akkor az együttlakás tovább ronthatja a helyzetet, hacsak nem tesz azért minden fél, hogy másképp legyen. Erre ritkán látunk példát, pedig érdemes lenne a békére törekedni, már csak azért is, mert a szülőkkel való konfliktus idővel a párkapcsolaton is sebet ejthet” – magyarázza a szakértő.

„Az anyós gyermeke is rosszul éli meg ezeket a harcokat, hiszen az egymással csatározó felek fontosak számára és teljesen érthetően mindkét oldalon békét szeretne. Ennek fényében nem meglepő, hogy a hosszú ideig fennálló konfliktus sajnos a két tűz közé került, kívülállónak tűnő, mégis érintett felet is megtöri” – részletezi S. Tóth Márta, aki hisz abban, hogy sosincs késő rendbe hozni egy megromlott kapcsolatot. Ahhoz azonban, hogy ez megvalósuljon, elengedhetetlen, hogy minden fél nyitott legyen a probléma megoldására és a béke fenntartására.

Anyósok és megoldások

 Nem kimondottan tudományos, mégis találó az anyósok három legfőbb típusának leírása. Ha megtalálod köztük a te anyósodat, gazdagodhatsz néhány ötlettel, hogyan rendezheted a viszonyotokat. Természetesen nem kell legjobb barátnőkké válnotok, de arra még kölcsönös ellenszenv esetén is érdemes törekedni, hogy felnőtt módjára álljatok egymáshoz.

AKI SEMMIT NEM ÁLL MEG SZÓ NÉLKÜL

Kifejezetten keresi (és meg is találja!) azokat az alkalmakat, amikor az orrod alá lehet dörgölni, hogy miben nem vagy elég jó szerinte. Nagyon jól feltérképezi a gyenge pontjaidat, ezért hiába érzed magad felkészültnek, szinte mindig tud meglepetéseket okozni. Tudjuk, hogy sovány vigasz, de talán jól esik hallani, hogy nem csak te tartod őt elviselhetetlennek, hiszen másokkal sem szokott visszafogott lenni!

A legnagyobb drukkered minden bizonnyal az apósod, akinek bőven kijutott ebből a bánásmódból az évtizedek során. Nem könnyű vele, azzal azonban, hogy haragszol rá vagy belemész a játszmákba, csak rontasz a helyzeten. Hidd el, neki sem könnyű saját magával, a legjobb, amit tehetsz, hogy elengeded a füled mellett a bántó megjegyzéseket és azt mantrázod, hogy nem a személyednek szól a kritika, hiszen mindegy, ki lenne a párod mellett, mindenkit kitartóan ostromolna.

AKI A RIVÁLIST LÁTJA BENNED

Az undok anyós számára elképzelhetetlen, hogy a fia életében más, és nem ő az első számú nő. Mindenről részletesen tudni akar, lehetőleg elsőként. Teljesen természetesnek veszi, hogy része fia mindennapjainak, emiatt lépi túl azt a bűvös határt, amit egyébként illene tiszteletben tartania. Ne feledd, minden rosszban van valami jó, és ez még a túlbuzgó anyósra is igaz!

Ő nemcsak életed párjának gondoskodó anyukája, hanem az unokáit ajnározó nagymama is! Biztos, hogy odáig lesz a gyerekeitekért, és ha szükség van a segítségére, számíthattok rá! Ez az anyóstípus a szíve mélyén retteg attól, hogy rá már nem lesz szükségetek a jövőben és elveszíti a fia szeretetét. Jól teszed, ha rendszeresen tartod vele a kapcsolatot, és érezteted vele, hogy nem azért jöttél a családba, mert a helyére pályázol.

AKIT CSAK SZERETNI LEHET

Ez a ritka anyóstípus kedves és szórakoztató, nyitott gondolkodású, aki nem csak belső tulajdonságait tekintve fiatalos. Öröm vele találkozni, mindenkihez van pár kedves szava. Ha ilyet fogtál ki, nincs nehéz dolgod, vele tényleg könnyű klassz kapcsolatot kialakítani. Általában nem tolakodó, de ha megkéred, bármiben számíthatsz rá. Szervezzetek közös programokat, süssetek-főzzetek együtt, vásárolgassatok – személyében akár egy újabb barátra is lelhetsz!

Arra azért vigyázz, hogy ne avasd be túl intim részletekbe a szerelmi életeddel kapcsolatban, mert egy esetleges konfliktus esetén ellened is fordíthatja a bizalmas információkat. Ha valami miatt netán összerúgnátok a port vagy megbántanátok egymást, próbáljátok megbeszélni a dolgokat és elsimítani a gyűrődéseket, kár lenne, ha odaveszne a jó kapcsolat!

Ha sikeresebben és boldogabban szeretnéd megélni a hétköznapjaid, kövesd Mártát FacebookonYoutube-on és Instagramon is!

Eredeti bejegyzés: gyerekszoba.hu

Párkapcsolati Coaching

eadership-Business-coaching-hungary-budapest-s-toth-marta-lineo-international-consulting

Leadership (Vezetői) Coaching

NLP-hypnozis-hypnoterapia-s-toth-marta-lineo-international-consulting

NLP Hipnózis

Gyermek elhelyezés és láthatás MEDIÁCIÓ - Lineo MEDIÁCIÓ Iroda Budapest - S Toth Marta Life Business Coach NLP Trainer Mediator

Gyermekelhelyezés és láthatás

Árnyék (shadow) Coaching - S Toth Marta Life Business Coach NLP Trainer Mediator Lineo Coaching -

Árnyék (shadow) Coaching

Interkulturális coaching - Lineo Coaching - S Toth Marta Life Business Coach NLP Trainer Mediator

Interkulturális coaching

Close Menu