Hallgatóink inspiráló cikkei: Fogadjátok sok szeretettel a szép gondolatokat, megélt tapasztalatokat.
Azon anyukák közé tartozom, akiket nagyon megviselt a GYES időszak, a folyamatos itthonlét. Férjem minden nap reggeltől estig dolgozott, így az egész napot kettesben töltöttem egy cuki, selyemgombóc, gügyögyő csecsemővel. Egész nap bezárva, ugyanaz a monoton rutin, etetés, pelenkázás, játék, háztartási munkák, játszóterezés. A környékünkön sajnos nem volt olyan gyerek, akivel bandázhattunk volna. Bár esténként férjem és anyukám nagyon sokat segített, kezdtem egyre depressziósabb lenni. Nagyon hiányzott a munkám, a felnőtt társaság. Mire kislányom elérte az 1,5 éves kort egyre elviselhetetlenebbé váltam saját magam és a családom számára is. Anyukám azt javasolta, hogy adjam bölcsödébe a gyereket és menjek vissza dolgozni. Viszonylag hamar sikerült egy bölcsödét találnunk, ahol évközben is bevették a gyereket, főnökömmel pedig megegyeztünk a visszatérés pontos dátumáról.
Innentől vágtam a centit… és nyeltem az utálatos, megvető megjegyzéseket a rokonoktól, ismerősöktől, anyukáktól a játszótéren (akinek nem inge, ne vegye magára). „Ezt még nagyon meg fogod bánni…”, „Tönkreteszed a gyereket…”, ”Meg fog utálni a gyerek…”, „Egy ekkora gyereknek még az anyja mellett a helye…”,”Én sosem tudnék ilyen szívtelen lenni….”, „Milyen gyerek lesz belőle….”, stb.
Jelentem, teljesen normális, kiegyensúlyozott gyerek lett belőle. Életem egyik legjobb döntése volt, kislányom imádott bölcsibe járni. Nagyon jó nevelőink voltak és szuper csoportunk. És nem… a gyerek nem haragszik rám, nem utált meg, nem tettem tönkre.
Rendszeresen találkozom olyan anyukákkal, akik hasonló cipőben járnak. De nem merik bölcsibe adni a gyereküket, mert attól félnek, hogy nem felelnének meg a társadalmi elvásároknak, nem rendelkeznek támogatói háttérrel.
Kedves Anyatársaim! Akkor sem fogtok az összes elvárásnak megfelelni, ha otthon maradtok a gyerekkel és fogatokat összeszorítva várjátok a nagy visszatérést. Ne a társadalmi elvárásokat, hanem saját elveiteket, elképzeléseiteket, ösztöneiteket kövessétek! Rengeteg olyan nő van, akinek más ingerekre is szüksége van a jól-léthez. A hangsúly a jól-léten van, mert a gyermek akkor lesz kiegyensúlyozott, ha az anyukája is az.
Ahogy bölcs gyermekorvosunk mondaná: „Mindig az anya tudja, hogy mi a legjobb a gyereknek, mire van szüksége!” Szeretetre, törődésre, harmóniára! Mindezt egy olyan anya tudja legjobban megadni, aki maga is kiegyensúlyozott, jóban van magával és a világgal!
Sok sikert és kitartást kívánok nektek ?
u.i.: Hálás köszönet anyukámnak és férjemnek, akik mindvégig mellettem álltak, bíztattak és támogattak. Köszönöm ?
M. Zsuzsanna
