A fiókba zárt EGO

„Az EGO jó dolog, szükségünk van rá a túléléshez. Arra ösztönöz bennünket, hogy megfelelő módon kielégítsük fizikai szükségleteinket, pl: ne együk meg a romlott ételt…..”

De vajon meddig egészséges? Minden helyzetben szükségünk van rá? Nem tudom, hogy ti hogy álltok ezzel a kérdéssel, én a saját egom történetét ismerem és folyamatos harcot vívok vele. Biztosan többen ismeritek azt a csodálatos érzést, amikor egy megnyert vita végén elönt benneteket a diadalittas győzelem érzése. „Hát igen, már megint nekem van igazam….”. Igen, még akkor is te nyered a csatát, ha a vitapartnered kiszáll a játszámából és rád hagyja az egészet. Hosszú évekig játszottam ezt a játékot és nem voltam képes elviselni, ha én maradtam alul. Mi az, hogy nem én vagyok a legjobb? Miért nem ismeri el, hogy igazam van? Imádtam ezt a játékot.

Évek óta tudom, hogy a nehéz esetek közé tartozom, de ez ego témája akkor tudatosult bennem igazán, amikor S. Tóth Márti a Life Coach tanfolyamán tükröt tartott nekem. Az egyik előadáson azt kérte tőlünk, hogy soroljuk fel, milyen érzéseket vált ki belőlünk, ha porrá zúzzák az egonkat. Gondolkodás nélkül, folyamatosan soroltam a szavakat: düh, tehetetlenség, szégyenérzet, elkeseredés, sértődöttség, önsajnálat. Ezt leírva látni nagyon megdöbbentő: tényleg, én ilyen vagyok?! Hát ez borzasztó?! Próbáltam meggyőzni magam az ellenkezőjéről, de ahogy visszagondoltam életem elmúlt eseményeire, rá kellett jönnöm, hogy igen, EGO-s vagyok!!! Csupa nagy betűvel…

Az oktatás után pár nappal felhívtam Mártit telefonon, hogy egyeztessek vele egy témában. Naná, hogy az EGO-m ekkor is felvette a kesztyűt. De ekkor Márti egy olyan dolgot mondott nekem, ami örökre bevésődött az agyamba és rávilágított arra, hogy bizonyos helyzetekben az EGO használata mekkora károkat képes okozni: „… én itt kitártam neked a lelkem, elmondtam az érzéseimet, a gondolataimat, te pedig rám támadtál…., szerinted hogy esik ez egy érzékeny embernek….?”

És tényleg, ebbe sosem gondoltam bele, teljesen összeomlottam. Az EGO erősen munkált bennem, hogy mit képzel magáról ez a nő, hogy beszélhet így velem, nem is támadtam rá. Sosem mondta ki, hogy egos vagyok, ezt mondta: „…ha egosnak gondolod magad….”. Akkor döbbentem rá, hogy már biztosan tudom. Két hétig forrongtam és szívből utáltam Mártit, aztán kezdtem lassan ráeszmélni, hogy saját magam és környezetem érdekében sürgősen változtatnom kell a viselkedésemen. Mivel munkahelyemen és barátaim körében sikerült viszonylag jól kordában tartani egomat, ezért leginkább a családomat és saját magamat büntettem. Még egy egyszerű kérdésre is sokszor támadólag léptem fel, mert valamikor fiatal felnőttkoromban elhatároztam, hogy soha többé nem leszek senki céltáblája. Csak egy dolgot nem vettem észre, hogy ugyanolyanná váltam, mint azok, akik bántottak. Kerestem saját céltáblát: magamat és a családomat.

Úgy döntöttem, a jövőben nem szeretnék jóvátehetetlen károkat okozni, így az EGO-mat besuvasztottam a fiókba. Igyekszem tudatosan ott tartani, de még hosszú út áll előttem. Csak reménykedem benne, hogy a szellem nem túl gyakran szabadul ki a palackból.

Köszönöm Márti 😊

Kereszty András György